Búvártanoda | buvartanoda.hu

Egyiptom 2018 Blog

2018 október vége… a várva várt végrenemfagyunkmegavízben és a végrebarnulunkvalamit (mert most nem csak az arcunk és kézfejünk van kint a neoprén alól, hanem most kicsit lazábbra vehettük az öltözéket. Itt nem néznek hülyének, ha shorty ruhába merülök, nem úgy, mint az Adrián :-)

Egyszóval, illetve kettővel…. IRÁNY EGYIPTOM!!!!

A készülődésben és szervezésben itt is volt némi munka, bár itt kicsit lazábbra vettük ezt a dolgot, mivel (véleményem szerint) az egyik legnehezebb és egyben nem a legveszélytelenebb túrát választottuk a késő őszi nyaralásunkhoz, név szerint Brothers-Daedalus-Elphinstone útvonalat, ahova igen ajánlott a haladó búvár végzettség és szinte mindenkinek meg volt mindene. De erre mindjárt visszatérek.

Előtte volt azért egy kis utazás is. Valakinek fárasztó valakinek időutazás :-), de ne szaladjunk ennyire előre. A repülőút a szokástól eltérő Budapest-Hurghada-Budapest helyett a Pozsony-Marsa Alam-Pozsony repülő utat választottuk. Ez annyival volt jobb, hogy 2:15-2:30 percet buszoztunk az európai úton és nem 4:00-4:15 percet az egyiptomi útvonalon. Ja igen, buszoztunk…. nem egyénileg oldottuk meg, hanem közösen béreltük a buszt, így mindenki tudott fogyasztani némi pohárba valót a Kapitalista Rolandnál, hiszen megszavaztuk, hogy nála gyülekezzünk és oda jöjjön a busz (Andi örömére, aki próbált elvonulni éjfél körül aludni, több-kevesebb sikerrel. Hajnali 3ig ment a buli). Nagy nehezen szinte mindenki oda ért, kivéve a győri szerelmespárt (Zoli + Betti… nagyon cukik imádni valóak…. de megzabálták az összes gumicukromat és pezcukorkámat amit életem árán vttem ki… Zoli szerint mert dagadt vagyok…. kössz b+… :-) pedig nem dagadt vagyok, hanem kicsit nagyobb a szexgép üzemanyag tartálya :-) de úgy is mondhatnánk, hogy nagy test = nagy élvezet :-)

Visszatérve összeröffent a társaság, előkerültek a poharak és az üvegek. Természetesen most sem maradhatott el Puzsér Tibor (akarom mondani egyik majdnem de legkedvencebb, mondhatnám barátom és merülőtársam…. szerencsére idén a Zöldszínű Fogorvossal merült) borblogja sem, amihez volt szerencsém hozzájárulni a témájához és maga a nedűkhöz is.

-Megjegyezném, hogy ez nekem kész anyagi csőd itatni Tibikét…

Itt csak  a témát árulom el a többit a fenti linken olvashatjátok:

Egy pohár bortól is be lehet rúgni 2# (Kapott tőlem 1L-es borospoharat).

Tibikét muszáj volt itatni, hisz most nem csak szűkösen mentünk egy autóval, hanem sokan egy buszban és így nem akartuk megkockáztatni, hogy mindenki hallgassa az élete nagy történeteit. Roland! küldetés sikerült, hiszen mint említettem valakinek időutazás volt az út. Ja igen rendeltünk pizzát is éjjel. vagyis Tibi…. végszóra érkezett mikor megjött a busz. Állítólag én is ettem…

Szó szót követve és pohár poharat követve, egyszer csak a reptéren voltunk… AirEgyipt.

Standard repülő, hely nemsok, kaja… foscsi. De megérkeztünk épségben és ez a fő.

Innen egy 10perces busz és sitty-sutty a hajón is voltunk. Eligazítások, kabinfoglalások, felszerelés összerakás és már ott is voltunk a CheckDive helyszínén. Asszem Marsa Shuna volt a neve. A gyors merülés sunset divenak indult és night diveként fejeződött be. Utána irány a nyílt víz, a Brothers zátonyok ami kb. 90km-re a parttól van, szóval jön a zötykölődés a hullámok habjain éjszaka. Természetesen esténként néha lecsúszott némi dehidratáló nedű is, de csak óvatosan és csak orvosi célokra a fáraó átka ellen. Sajnos nem vagyunk már babák, szóval ha ring a fenekünk nem biztos, hogy olyan jól tudunk aludni. Tehát kevés alvásra számítottam és be is jött. Néha olyan hullámok voltak, hogy egyik pillanatban felkenődtem a falra, másikban Tibi szobatársam ágyából másztam vissza… És nem azért voltam ott, hogy csak teljen az idő :-) Neki azért sikerült aludnia, ennek hangot is adott, mert páruhazmosan hallgattam a hullámok morajlását, a fahajó ropogását és a nem annyira kellemes orr-torokhangot. Hajnali 5 körül meg is érkeztünk a Small Brother zátonyhoz. A reggeli látványt csodálatos napfelkelte kísérte… Nos említettem, hogy ez az útvonal az egyik legnehezebb és igen oda kell figyelni az itt lévő élőlényekre is. Ezek a zátonyok valamilyen úton módon a nagy mélységű vízből kialakultak (nem nézek utána pontosan hogyan, akit érdekel megoldja). Meredek a zátonyt körül vevő fal és alattunk több 100m mély víz mindenhol. Na kik élnek itt? Valamiért a cápák kedvelt helye. Juhuuuu!!! Végre nem a cikázó bohóchalakat nézegetjük, illetve a fotósok fenekét, akik a bohóchalakat fotózzák 10percen át mert nem lett tökéletesen szép fehér annak a szerencsétlen állatnak csíkja…  Tehát minden merülés elött nem csak a következő merülést beszéltük meg, hanem azt is, hogy hogyan bánjunk, nézzük és viselkedjünk eme remek teremtmények közelében. Több-kevesebb sikerrel, de úgy gondolom, hogy sikerült is pár alkalmat kivéve, de mint utólag kiderült a következő hetekben ki is derült a miértje, hogy miért is viselkedtek szokatlanul a cápák. Ezt a végén majd részletezem.

Másnap átálltunk a Big Brother zátonyhoz, ami egyben egy katonai támaszpont is. Pár épülettel ami elég vicces.. Barakk épület, aminek se ajtaja se ablaka. WC ami pár raklappal van körbe véve és mikor felmásztunk a világító torony tetejére, vígan be lehetett látni. Egyszóval vicces volt. A hajóról néztük a „katonák” reggeli testmozgását. Megoldották a 4ütemü fekvőtámaszt 2ütemből stb.. De ezek csak mellékes dolgok, mi a víz alá jöttünk túristáskodni. Aminek megvolt az eredménye is… Láttunk sok sok pörölycápát és a visszafele úton jöttek a Longimanusok. Ott úszkáltak a hajók körül. Vajon miért is pont ott? Mert intelligens állatok és tudják, hogy onnan maradék kaja, esetleg beleengedett kulmanottók és ez számukra mind kaját jelenthet. Egy probléma volt ezzel: az amúgy is a felszín közelében vadászó halacskák ott úszkáltak, ahol mi kijönnénk a vízből… Bója lő, Zodiák jő. Akkor irány kifelé. Mindenki szépen lassan vetkőzik, adja ki a súlyát mellényét stb… Mint oktató, én vagyok az utolsó. Míg a nyugdíjasok kimásznak a csónakba. Én közben pásztázom a vizet, hiszen a felszínen vagyunk tehát mi = kaja ilyen esetben. És jött is ebédelni a kis …. Amikor már a lábadhoz simul te meg rugdosod el, aztán egyre közelebb és közelebb jön az már nem annyira vicces, főleg nem úgy, hogy maga alá húzott uszonnyal köröz egyre szűkebben… Na ilyenkor volt az a pillanat amikor megkértem a nyuggerklubbot, hogy ugyan másszanak már ki a hajóra... hiba volt. Nem az, hogy szóltam nekik, hanem az, hogy egy pillanatra szem elől tévesztettem a kis szarost. Követkető pillanatban kb. 30m mélyről felbukkant és sebes uszonycsapással indult a felszínre. Na ez az a pillanat amikor nem állunk meg bámészkodni, fotózni, cápát simogatni és gondolkodni, hogy mit csináljunk. Na mit csinálunk? Nem kezdünk el vetkőzni… szerintem még ilyen gyorsan nem másztam ki a zodiákba. Palackostúl ólmostúl, mindenestül ugrottam ki a hajóra. Visszanézve a vízre már csak a cápa hátúszóját a vízből kicsapódni, a hajóban meg a kedves buvártársaság nagy röhögését láttam.. Hát k*rvára nem volt vicces… Mint cápaimádó, lelkes búvároktató, ilyenkor kérdem magamtól, hogy kell ez nekem?! Ez a fele annyira nem.

Kiérve a hajóra debreefing, elmondtuk a szokásos tanulságokat és hogy mit hogyan csináljunk hasonló helyzetekben.

*Egy gondolat – 24 tagú búvár társaság megnézte a 47m mélyen című filmet… Jobb volt, mint egy Stand Up Comedy :-)

 

Ehhez a zátonyhoz még hozzá tartozik 2 roncs is. Az egyik megmerülhető kb. 36m van az alja, szépen beúszható egyben van stb.. a másik az érdekesebb, legalább is nekem mint oktató és jártas egy kicsit a DIR világában. A másik hajó kb 50-52m mélyen volt, egy csapatot láttam lent bohóckodni rajta/benne… Hozzátenném, beúszni roncsba 50m mélyen, 12-es mono palackkal... gratulálok… Na mindegy, engedjük el… biztos mindenki rendelkezett a megfelelő képzéssel…

Délutáni merülés után irány délre, a Daeaduls zátonyhoz. Szintén csodás éjszaka várt ránk, de hát ez járulékos költség. Tehát valami inni kellett, hogy jól aludjunk :-)  Ez a legmesszebbi egyiptomi terület, kb. 120km-re a parttól, ami szintén egy katonai bázis egyben. A reggeli látvány szintén lenyűgöző. Reggeli, déli, délutáni merülések megvoltak, itt is jöttek csapatostul a pörölycápák és persze itt is beúsztak az óceáni fehér foltúak is. Szerencsére most Roland csapatát jobban vonzotta, mint engem (Mert most Ő pisilt bele a vízbe :-). Ennek én jobban örültem, Roland pedig kevésbé. Készültek remek és közeli felvételek, de azért mikor kijöttek a vízből kellett pár pelenkát cserélni itt is. :-) Az időjárás igen szeszélyes volt. Halász Jani a helyi gájdunk azt mondta, hogy ő ilyet még nem látott pedig pár 10 éve már kint él. Egyik irányból folyt a víz, a másik irányból jöttek a hullámok, a harmadik irányból fújt a szél. Jártam már én is kint jó párszor, de még én sem láttam ilyet. Eljött az este és a kapitány úgy döntött, hogy nem maradunk tovább. kb. 12 hajó állt a zátonynál és egyszerre 20 fele menekültünk. Jött a vihar. Hullám, szél, villámlás. Dörgést viszont nem hallottunk, de a villámlás egyszerűen lenyűgöző volt. Este a SunDeckről néztük a csillagok háborúját. Bár szerintem egy 90-es évekbeli stroboszkópos rave party-ra hasonlított. Lenyűgöző……..

De le a kalappal a kapitány elött! Jól döntött. Hallottuk másnap, hogy 2 szafari hajó is megsínylette ezt a kis bulit. Az egyiket meg lehet merülni a Rocky zátonynál olyan 50m mélyen. A másikat azt csak speckó felszereléssel, mert az 100+.

Másnap már partközelbe jutottunk, ez azt bizonyította, hogy hirtelen a wifit úgy szívták, mint a 2baros oxigénpalackjukat 47m mélyen. De volt is rá idejük, mivel megérkezett az eső… Beszarás.. jövök nyaralni a hidegből, erre Egyiptomba szakad az eső. Hozzáteszem, otthon 15-18fok volt. Komoly kérdéseket vetett fel, hogy másnap reggel meglátogassuk-e Elphinstone zátonyt. Mivel eléggé szeles volt az idő és azaz a zátony ami kicsit lentebb kezdődik a teteje mint az átlag többinek ( a hullámokat nem töri meg hanem átcsap rajta rendesen, ezáltal nincs szélvédett helye) szóval a ki-be szállás a hajóra igen macerás és az áramlatok is nagyon erősek ott. De hát mégis ezért jöttünk. Longimanusok nem voltak, de szépen visszahozott minket az áramlat a hajóig. A túra végére 1db éjszakai merülést is be tudtunk iktatni. Hát itt is láttam érdekességeket… Felszínen nem ússzunk már vissza a hajóhoz 100-150m-t főleg nem éjszaka. És főleg ne egy DM .. Ram.. :-) Na látod, ezért van éjszakai spec és underwater navigation (AOWD nél kötelező kalandmerülés…) a Padinál…

A lényeg a lényeg. Remek hét volt. A csapat szuper, mindenki dícséretet érdemel, mert úgy gondolom, hogy mindenki tudásához képest a maximálisat nyujtotta és ezen a túrán kellett is ez.

A DM-eket is illeti a dicséret, ügyesen vezették a csapatokat. A következő túrán is szeretnénk, hogy ott legyetek, végre Roli mehetünk egy kicsit fun-diveolni :-).

Tibi elvesztette cápaszüzességét, Filó megmentette csapattársait mert inkább eldobta a bójáját, hogy utána ússzon a cápa és ne a csapatot inzultálja (tudom, hogy véletlenül ejtetted el, de kihozom belőled a hőst). Természetesen most is volt egy kis kvízverseny, ami nem csak a búvárkodásról, hanem maga a Vörös-tengerről is szólt. A győzteseknek gratulálunk, remélem finom volt a Süsü gyerekpezsgő.

Utolsó nap. Jönnek a szokásos dolgok, felszerelés elmosása, szárítása. Ugrálás a hajóról, kis utolsó snorizás a hajó körül és a közeli zátonynál. És itt jön Betti, aki víziszonyos (Nem is értem hogy bírja azt, hogy egy hétig hánykolódik a hajón és csak vizet lát) és bemerészkedett sznorizni, nézni a kis halakat. Ő is meg van dicsérve, jövőre már a víz alá is visszük. (Addig nem kapsz gumicukrot!!!)

Kikötés után jön a szokásos bazár és póló vásárlás a megszokott helyünkön, Istvánról elkészült az újabb Sugardaddy kép. Meglátogattuk a szokásos kávézónkat, ahol kikértünk kb 89db mangó és eper dzsúzt és egy long islandet :-) Természetesen ide mindig foglalunk helyet, mert akkor még fér belénk pár mangólé, gin tonic, a helyi finom szobahőmérsékletű (kb. 32fokos) vörös és fehérbór és persze egy vagy kettő long island.. (7db :-)

Egy gyors pihenés után már jött is a busz és búcsúzás a hajótól, a Vörös-tengertől. Ez mindig egy nehéz pillanat, hiszen már érezzük a nyaralásunk végét, véget ér a meleg, érezzük már, hogy irány vissza a mókuskerékbe, lassan indul újra a munka.

És akkor megint repülés haza, megint foscsi volt a kaja… onnan busz vissza Budapestre és irány a haza. Jönnek az otthoni sztorizások, kép és videomutogatások (néhol fiki-fiki :-), jelentkezni barátoknál, családtagoknál, hogy épségben haza értünk.

Nos így néz ki egy egyiptomi búvárszafari, persze csak nagy vonalakban, de azért térjünk vissza egy-két tanulságra:

Miért is ez a legnehezebb búvártúra?

 merüléseinket. De úgy gondolom, hogy megéri ide eljönni, hiszen ilyet nem látunk a partközelben (vagy bazi nagy szerencsének kell lenni).

Eléggé kíváncsiak voltak az Óceáni fehérfoltú cápák.

De nem csak a búvár volt a gyagyás, hanem kicsit később kiderült (ezt keményen büntették!), volt olyan szafari hajó, aki etette őket. Ez első sorban büntetendő, másod sorban veszélyes, hiszen innentől kezdve kicsit felbátorodnak a cápák és mindenbe bele is harapnak. És ki van a vízben? Nem a pöcs Crew aki eteti, hanem a hülye túrista, aki kicsit ki akar szakadni az otthonból és zsiráf meg elefánt helyett a víz alatt gyönyörködne. Információim szerint a Brothers reef-et letiltották most a szafari hajók látogatásáról. Azzal a magyarázattal, hogy a szafari hajók szemetelnek… Én tudom, a mi hajónk nem oda dobálja a szemetet… viszont a helyi hülye „katonák”.. ők simán szórták a szemetet, ahova tudták. A lezárásoka valószínűleg a cápatámadás volt.

A végére még egy két dolog:

A reggeli király volt, szerintem egy fél disznót és egy negyed szarvast vihettünk ki kolbász és szalámi formájában, jó magyar létünkre. Sőt, még lilahagymát is csomagoltunk. A kinti túl zsenge. És milyen jó érzés, mikor a következő merülés közben jövünk felfele … hmmm.. egy kis kolbászos hagymás büffenet :-) nyam nyam :-) Ja és persze gyilkolás a reggeli palacsintákért… Mert otthon mindenki palacsintát reggelizik és szükséges mindenkinek, persze lenyúlták a Nutellámat (Orángután Free!) Mert a tevelekvár és a sárkányhányás senkinek nem kellett. És nem mondok nevet ki volt az aki zabálta 12 pofával, idősebbek (mindenki idősebb volt nála) elől felzabálva (Rudi, Roland fia!).

És a végére: Szardiniiiááát tesséééééééééék! Nagyon finóóóóóóóm!

 

Dr. Uskó Gergely