Búvártanoda | buvartanoda.hu

Málta 2020 blog

Az érem két oldala... avagy máltai búvártúra kicsit másképp.

Most, hogy a világ rám szabadított egy kis „szabadidőt”, be tudom fejezni, egy szeptemberben elkezdett irományomat.

Személy szerint én jobban szeretem elolvasni az élménybeszámolókat, mintha valaki mesélné nekem. Jobban bele tudom magam élni, használhatom a képzelőerőm és senki nem látja, hogy milyen fejeket vágok közben , ezáltal nincs sértődés. Szerencs(és)/(tlen) vagyok, hogy egy Barátom Amatőr borblogján többször szerepeltem. Az utóbbi időkben „múzsája” voltam ezeknek az alkotásoknak. Szerettem ahogyan és amit írt, bár az elmúlt időkben motiválni kellett, hogy végre maga elé vegye a rohadt almáját és püfölje. Az ehhez kapcsolódó blogot ITT találod és még mielőtt tovább haladnál, előtte olvasd el!

De tényleg, mert a valós mondanivalóját eme irománynak nem fogod érteni!

Nem vagyok igazságosztó, nem rohangálok éjjszaka lepedőbe csavarva (ezt meghagyom másnak ccccccc – bocsi megnyomtam a C-t  és nem törölt :-) és csak ritkán mondom azt, hogy „Én vagyok a törvény!” , de most meg kell védenem a „kapitalista” búvároktató szervezését, szóval megmutatom képzeleteteknek, hogy valójában milyen is volt a máltai búvártúránk. Értem, hogy a Búvártanoda Puzsér Róbertje a búvártúrákkal leplezi látens alkoholista énjét blogjában, de higgyétek el, a túra jó volt és ő meg csak picit iszik J

Való igaz, hogy már nagyon viszketett az uszonyunk, hogy végre mehessünk egy nem hideg, látótávolságban megfelelő, élővilágban ... ne csak uborka legyen meg kő .... vízalá túristáskodni, mert ugye mi ott csak megtűrt élőlények vagyunk, nézelődni szabad, mint egy múzeumban... Ott sem taperoljuk a Rembrant-okat.

Vissza az elejére... Egyiptom off... Mi legyen helyette? Nézzük meg Máltát.

Szerencsére az elmúlt években többszőr jártam kint és bármikor visszamennék. Úgyhogy legyen, ha ide megyünk, ott a helyem. Tudni kell, hogy itt tényleg nem az élővilágról híres vizekbe készülünk, de több mint 100DB roncsot tett ide az időjárás, vagy a háború, de kb ugyanennyit sülyesztettek el mesterséges zátonyként, búvár látványosságként.

De kezdjük az elején. Szerintem az első olyan túra, ahol megvan minden percre az odaútnak. Aki ismer, az tudja rólam, hogy ha utazás van, meg repülőút akkor tuti nem kell vezetnem, tehát ingyunk valamit? Valami konkrétat!  Na most nem. Mégpedig azért, mert Én annyira kényelmes vagyok (LUSTA), ha kimegyek oda akkor autót bérlek, szabadabb, nem drága csak szokjad meg, hogy kupleráj van a műszerfalon... tök nem ott van minden ahol kéne lennie és a körforgalomba is máshogy mennek be, pedig nem jöttünk át az egyenlítő déli részére (aki nem értené az menjen délre és húzza le a WC-t). Szóval nem ment az ital... Tudni kell azt is, hogy Máltán lehet az EU-n belül a legnagyobb alkoholvér szinttel vezetni (ez csak egy plusz infó. Asszem 8 ezrelék). A repjegyeket mindenki magának vette meg, nem reklámozom de a rózsaszín és kék járat ment oda pár óra különbséggel és azt is leírta a nagy fehér főnök, hogy Ő pl a rózsaszínre veszi meg... de a frissen végzett könyvelő aki azt hiszi, hogy ékszerbecsüs és kisebbik énjének természetesen a kék járatra vette meg a jegyet... nem baj, mi vártuk őket a szálloda tetőmedencéjénél koktélt szürcsölve.

Mint álltalában mindig van eligazítás, megbeszélés, hogy hogy lesz a másnap, milyen lesz a hét mit is fogunk csinálni. Na és mit beszélünk meg? Hát persze, hogy a másnapi indulási időpontot... Sajnos a németeknél teljesen más időzóna van... ccccccc basszus megint nem töröl J Szóval több, de inkább egyel kevesebb sikerrel, de elindultunk Csirkevárra merülni. Máltán a legtöbb merülő helyet előbb autóval közelítjük meg, utána partról szépen odaúszva. De közben ténlyeg túrista látványosságként pakoljuk ki európa legszebb férfi felső testeit, (a lányok nem tudom mit villantottak, „sárkánnyal” voltam J.) ami tényleg nem szokványos. Meg az sem, hogy kicsit kell sétálni. És még azt mondják ez könnyűbúvárkodás. Nem gond, a búvárok fitt, edzett fressssshh emberek, meg sem kottyan. Mondjuk a +40 fok ténlyeg betette a kaput. Ja és még egy dolog... A víz, hugy meleg volt! 29 fok küröl volt a teteje és 23-24 fok 35-40m körül. Gyerkek... Idevarázsoltam a Vörös-tenger vízhőfokát. Ezt is elintéztem. Egyszóval hűsölni csak mélyen tudtunk... Vagyis tudtak mások, mert ugye ÉN önfeláldozó, szerepmodell mivoltomból persze menjetek csak, mert akinek még nincs meg a megfelelő végzettsége, vagy bizonytalan, azokkal majd ÉN sekélyebb vizeken elúszkálok.

Nem fogom leírni az összes merülést, párat emelnék ki. Például az elsőt ahol a TÖBBIEK a ROZIT merülték, 30+-os roncs, az egyik olyan roncs ami igen is egyben van, egy homokpadon fekve. Az aznapi második merülés sekélyebb vizekben, ott a helyi falat merülték, kivéve ÉN és Mr. CCCCC, aki már említett reggeli indulási időpontban nem jelent meg, Ő sokkal jobban szeretett volna inkább a Popeye Village-ben animátorokkal ugrálni a vízben, de meggyőztük, hogy ugyan a második merülésnél tiszteljen meg minket. Így is lett. Mióta oktatóvá cseperedtem, igen ritkán merülök tapasztalt búvárokkal. CCCCC-vel talán 6 éve merültem utoljára merülő párban (akkor Ő tapasztaltabb volt mint Én.) és végre eljött az idő. Merülés elött jól megbeszéltük, hogy mit csináljunk (talán valami brífingnek hivják akik értenek hozzá) és indulás. Nem csak a magam nevében mondhatom, ez fun-dive volt.

Amit még szeretnék megemlíteni merüléssel kapcsolatban 2 helyszín.

 
1.      Tonhalfarm.

Nem minden merülés elérhető partról, mint például ez sem. Egy igen profi búvárhajó jött értünk, illetve nem csak búvárhajó, túristákat is vitt minden fele, de a palackok helye is szépen ki volt alakítva stb., de ami a legjobban tetszett, azaz, hogy a hajó végén egy 1 személyes lift volt betéve. Ez a lift lement a víz alá úgy 1,3m-t, szépen bele álltál és már irány felfele. Egy dologban kételkedtem (és ez be is bizonyosodott), mégpedig az, hogy nagyobb hullámokban, hogy a fenébe állunk majd ott meg. Mivel kint voltunk a nyílt vízen, voltak hullámok, kb 1-1,5m közöttiek, igen nehezen álltunk bele. A „tyúklétra” ebből a szempontból szerintem jobb, de ezen kívül a cucc világi. Akkor egy pár szót a merülőhelyről:

Úgy képzeljétek el ezt a „létesítményt”, mint egy kosárlabda palánk hálója, csak ez kb. 40m átmérő és alja is zárt. (Több darab volt egymás mellett). A bejárat olyan 5-6m-en volt. A háló kicsit meg volt vágva, olyan 80cm átmérőjű lukon kellett beúszni. Na itt álljunk meg! Ki lett hangsúlyozva többször is, hogy mikor úszol be, fogd a súlyzsebeidet, beakadhat a hálóba az kiesik és az le, te meg fel. Ha megkérdezik tőlem, hogy ki lesz az, aki elb•ssz•, hidd el, a kettőből az egyik név Ő lett volna és nem azért, mert ügyetlen, hanem mert izgult (megjegyzem Én sem láttam még ilyet, kicsit elgondolkodtam, hogy hogy is kéne beúszni, stb..). Illetve még annyival egészíteném ki az Ő blogjában elhangzottakat, hogy mind 3 súlyvesztésnél Én voltam ott, láttam és segítettem, hogy neki jó legyen ha már ennyi pénzt kifizetett J Kijövetelnél persze rákente másra, hogy a R hibája, mert mikor úszott be lenyomta őt... Még egy apró szösszenet: Mivel a páciens egyik súlyzsebe 32m-en landolt a háló alján, Ő meg asszem 0 méteren fent. Mivel kb. -3kg-al kevesebb volt, egyből a felszínen, bűzölgő szardínia szagban kötött ki. Dehát mi is legyen ilyenkor? Viszonylag föltalálta magát a csávó, bár külső szemmel elég vicces volt. Egy gagyi pókember gumiruhába húzza le magát, mászik lefele a többiekhez.

Nem tudom minek nevezzem... Rutin? Tapasztalat? Zsenialitás? J Előrelátás? J Hívjatok ahogy akartok J De én mindig kb 2kg-al többel merülök. Látszik, voltam én már török börtönben és mindent is láttam és mindig ki kell segítenem valakit.

Mivel a Kapitalista búvárboltos a megfelelő mellényt beszélte rá az Illetőre, így az ő súlyzsebe és az enyimé kompatibilis volt. Miután lekúszott 6m-ig a pókember, utána átadtam az egyik súlyzsebemet. Nem 3, csak 2kg volt, de itt 5méteren már elegendő volt ahhoz, hogy a merülőtársával le tudjanak menni és összeszedni a kiesett cuccot. Kisértem őket, nehogy elhagyja azt is, illetve cserénél visszakapjam. Miután visszakaptam, utána tudtam körbe nézni, hogy még is hol is vagyok... Tonhalak...százasával... persze ezek csak halak de bakker nagyobbak voltak mint én és többen is voltak mint én. Persze beúsztam közéjük és reménykedtem abban, hogy nem jönnek nekem és sodornak magukkal. Ez tényleg egy egyedi dolog volt. Főleg, hogy a fizika folyamatosan dolgozott.

Kifejtem: az apró 150kg-os halak amik kb.: 500-an voltak, körbe-körbe úsztak folyamatosan. Ez azt eredményezte, hogy egy nem látható, de érezhető őrvényt kreáltak a terület közepére. Tehát folyamatosan húzott le a mélybe... Nade kicsivel több levegő a mellénybe és voálá megteremtetted a semlegest. A csavar viszont most jön: ha kiúszol a szélére, akkor nincs lehúzás, több levegő van a cuccodba, egyből irány a felszín. Oda kellett figyelni itt jobban, de szerencsére ügyes volt a csapat és megbirkózót a feladattal. Kijövetel a lukon keresztül, ahol R-al szedtük a kilépő pénzt, az „órás” fizette a legtöbbet J

2.      Gozo-sziget, Belső-tenger (Inland sea)

A nagyszigetről átkompoztunk Gozo-szigetre. Autóval jöttünk-mentünk, ez egy ugyan olyan Ferry, mint ami az Adrián is közlekedik.

2 merülést terveztünk ezen a szigeten, első az exAzúrablak, ami azt hiszem 2017 márciusában döntött össze egy vihar. Személyszerint én láttam még egyben, sőt (bár a tiltás ellenében) még a tetején is voltam. Gyönyörű látvány volt! Nemrégiben olvastam, hogy újjá szeretnék építeni valami fém ötvözetből... Nem tudom van-e értelme, mi olcsóbb, ez vagy lecserélni a táblákat, amin még mindig jelölik, hogy ott van.

Egy pár mondat erről a merlésről... Szép volt, az összeomlott ablakot szépen benötte az élővilág. Ki és bemenetel itt egy mini bluehole-on keresztül történt. Aki itt szeretne merülni, készüljön fel arra, hogy kb 1-200 métert kell sétálni teljes menetfelszereléssel, lépcsőkön, sziklákon, csúszós utakon. Nehéz terep!!!

Vissza a Tengerszemhez...

A helyszint úgy kell elképzelni, mint egy tavat. De ez a tó egy sóstó és nem olyan, mint Siófokon.

A sziklán van egy hasadás, ahol kapcsolatban van a nyílt tengerrel. Ez a hasadás -20m-től +5m  és kb 100méter hosszú. Ezen a résen a búvárok és az egészen kicsi hajók férnek csak át. A helyiek úgy nevezik, hogy szülőcsatorna. Bár nem emlékszem milyen volt, tény, hogy akár ilyen is lehetett. Az elején úszunk, csak pici fényt látunk és ahogy jutunk kifele egyre nagyobb. A fény játéka hihetetlen és lenyűgöző. Miután kiértünk, már nem volt nagy vászizdász, de amikor bent úszkáltunk, nagyon szép és egyedi látvány volt.

Jut eszembe Benjamin! Az itt készült drónos felvételeket kérem, amit a Te memória kártyáddal csináltam!

Irnék még szinte az összes merülésről, amit Máltán merültünk, de az már sok lenne, úgyhogy inkább megosztom veletek, pár dolgot az ittlétünkről.

A legemlékezetesebb (azért biztos vagyok benne, hogy vannak kimaradt jelenetek itt-ott sok embernél) az a Comino szigete. Blue Lagoon-nak hívják a helyiek. És tényleg fel tudja idézni a látvány egy pillanatra a Karib térségről. Itt forgatták a Trója c. Film egyik jelenetét, amikor a Sarokmegpöccintéstől meghaló csávó levág valami istenszobor fejet. A sziklák tetején körbe nézve gyönyörű volt a panoráma! Hallottam olyan tervekről, hogy járjuk be ezt a pici szigetet, de szerencsére mindenki a homokos tengerpartig és az ananász belsejében készített koktélig jutott. Az amúgy nem drága, de minőségi italokból elkészített koktélok a 38 fokban elég jól megtették hatását. Egy a tuti: a tengerpart a mi társaságunktól harsogott és még egy látványos elemtől (nem... nem a két tangás hölgyre gondoltam J ) Egy csákó, szerintem nagyon nem szomjasan ropta az elektrobugit a koktélbár elött. De úgy aktívan 2 órán keresztül, természetesen Mi nem adtuk alá a lovat és nem fütyültünk és tapsoltunk neki.... néha egy csávó a bárból kirohant és jól meglocsolta bacardival a száját.

A szállodánktól nem messze volt egy hely, a neve Diana. A angliai Diana-ról nevezték el, elég brittes hangulatú kis vendéglátó egység. A kiszolgáló kisasszony nagyon kedves volt velünk, kedvenc koktél a Fluffy Duck. Aki nem fosott még be koktéltól akkor kóstolja ezt meg!

Ha itt akartál enni, az a fagyaszott Lidl-s kaja volt, amúgy cuki a hely.

Tengerparti bárok mindenhol, találtunk nagyon király happy hour helyet is J

Itt készültek az ominózus kék koktélok... Blue lagoon nevű ital és itt rendeltünk Gordon Blő-t is.

Tartózkodási helyünk St. Paul s Bay volt. Sokan mentek Valettába, az Óvársba, Medinába és még sok másfele. Könnyen és gyorsan el lehet jutni bárhova a helyi buszokkal.

Mint már említettem egy nagyon jó hangulatban telt búvártúra volt, jó merülésekkel, tapasztalatokkal, élménnyekkel gazdagodtunk.

Visszatérve a Borbloghoz:

Volt miértje, hogy egy ilyen nedűvel leptem meg H. Urat, remélem ízlett neki bár Ő csak 5 pontot adott a 3,5 ből....  Ahogy én nevezném Csetaú, de mások is brillíroztak tudásukkal:

Sáto lá fityfiritty („Könyvelő”)  - Blogban olvastátok a pontos típust.

Zárszóként: Érdemes mindig több élménybeszámolót olvasni egy bizonyos helyről, borról, ikeás ágyról J stb.., mert senki sem egyforma, vannak örök elégedetlenek, van aki mindennek tud örülni, van aki látta a teknőst, van aki nem J,

Az írásom lényege, hogy ne adjunk mindig egy bizonyos véleményre, igen is ha érdekel olvassunk róla többet, vagy személyesen tapasztaljunk...
 

Dr. Uskó