Búvártanoda | buvartanoda.hu

Ha összecsapnak a hullámok a fejünk felett...

 

Létezik az emberiségnek egy szűk, ám egyre bővülő rétege, amely nem bánja, ha összecsapnak a hullámok a feje felett. Sőt, hajlandó időt és jelentősebb pénzösszegeket is áldozni ezért. Ők a könnyűbúvárkodás szerelmesei.

 

Kovács Roland tengerökológus, búvároktató

 
búvárkodás
A tengerek mélyének meghódítása évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget, s számos próbálkozás született korábban is a megfelelő „békaember öltözet” kifejlesztésére. Az igazi áttörés azonban csak a 20. század második felében következett be, amikor a híres tengerkutató Jacques-Yves Cousteau megalkotta a ma is használatos sürítettlevegős könnyűbúvár felszerelés első változatát. Ezzel milliók életét és álmait változtatta meg világszerte, hiszen felszerelésével gyakorlatilag bárki meghódíthatja a vizek mélyét.

De vajon mi késztet bennünket arra, hogy a felszín alá akarjunk nézni? Mi az a vonzerő, amely magával ragadja azon emberek többségét, akik valaha kipróbálták a könnyűbúvárkodást? Valószínűleg ez is egy olyan kérdés, amelyre lehetetlen egyértelmű választ adni, hiszen mindenkinek más: van aki a tenger élővilágát csodálja, van aki a közel súlytalan lebegést, olyan is akad aki a kalandot és az izgalmakat keresi, de szép számmal vannak olyanok is, akik a végtelen nyugalom érzését tekintik a legfőbb vonzerőnek.

A merülésre való felkészülés meglehetősen fárasztó, hiszen a hosszú utazás után 30 – 40 kilós felszerelést kell magunkra öltenünk, miközben a hajó motorja vagy a kompresszor is a fülünkbe duruzsol. Ám mindez nem számít, mert amikor végre megkezdjük a süllyedést, megszűnik a felszín zaja, csak a távozó buborékok hangja töri meg a csendet. Megszűnik a felszerelés súlya, sőt a testünket is súlytalannak érezzük. Belecsöppenünk egy teljesen más világba, körülölel a természet tökéletes harmóniája.

Persze a vízalatti világ minden helyszínen más és más, sőt ugyan azon helyszín is minden merüléskor más arcát mutatja.

A merülések helyszínének kiválasztása személyes érdeklődésünkön és anyagi lehetőségeinken múlik. A legolcsóbb és leggyorsabb megoldás valamely hazai bányató felkeresése. Néhányuk jól felszerelt búvárbázissal is rendelkezik, ahol lehetőség van a felszerelés bérlésére is. Ezek a tavak természetesen lényegesen kevesebb élményt és látnivalót kínálnak, mint egy tengeri merülés, ám kíválóan megfelelnek a szükséges gyakorlat elsajátításához, tudásunk felfrissítéséhez, vagy ha egész egyszerűen már nem bírjuk búvárkodás nélkül.

Kellemesebb környezetet és lényegesen több látnivalót kínálnak a tengeri merülések. A legközelebbi célpont Horvátország vagy Szlovénia lehet. Az Adria, és általában a mérsékelt övi tengerek élővilága ugyan kevésbé gazdag, mint trópusi társaiké, ám így is számtalan felfedezni való látványosságot rejtenek: hatalmas halrajokat, apró meztelencsigákat, rákokat és kagylókat, sőt szerencsés esetben akár delfinekkel is találkozhatunk. Azok is bőven találnak látnivalót, akik a hajózás és a történelem iránt érdeklődnek, hiszen az Adria rengeteg, történelmi szempontból is nagy jelentőséggel bíró hajóroncsot rejt. (Ilyen például a monarchiához tartozó Baron Gautsch utasszállító luxushajó, amely az első világháború alatt futott aknára és süllyedt el az Isztria-félsziget partjainál. Szintén nagy jelentőségű a monarchia egyik legnagyobb hadihajója, a Szent István roncsa, amelyet egy olasz torpedónaszád süllyesztett el. Az ehhez történő merülés azonban – elsősorban a mélység miatt – speciális ismereteket és engedélyeket igényel.) A merülések után pedig várnak az apró tengerparti városkák évszázados sikátorai, templomai, vártornyai és éttermei.

A legszínesebb látnivalókat kétségkívül a trópusi és szubtrópusi tengerek nyújtják. Közelsége és ára miatt az egyik legnépszerűbb célpont a Vörös-tenger egyiptomi szakasza, amely káprázatos fajgazdagsággal és színvilággal varázsolja el a vízek szerelmeseit. A színpompás korallok zátonyai és apróbb halak rajai mellett gyakorta találkozhatunk itt jókora teknősökkel, delfinekkel, sőt egyes helyeken akár cápákkal is. A hajóroncsok kedvelői sem maradnak látnivaló nélkül, hiszen itt található számos világhírű roncs: a második világháborúban elsüllyeszett angol Thislegorm, amelynek fedélzetén és rakterében vasúti kocsik, motorkerékpárok és teherautók sorakoznak, vagy az 1991-ben elsüllyedt, tragikus sorsú Salem Express komphajó. Egyes zátonyok valóságos hajótemetőként szolgálnak, ahol akár 3-4 hajó roncsa is megtalálható egymás közelében.

Egyiptomi búvárkodásunk során választhatjuk a napi kihajózást, amikor szállodában lakunk és a helyi búvárbázis hajója visz el naponta a legkedveltebb helyekre, 2-3 merülés erejéig. Sajnos azonban a népszerű turisztikai központok – mint amilyen Hurghada – közelében az építkezések, a turisták és búvárok tízezrei miatt rohamosan pusztul az élővilág, és évről évre kevesebb tengeri élőlénnyel találkozhatunk.

Ha nem tartunk a hajózás esetleges viszontagságaitól, akkor intenzívebb élményre számíthatunk a hajós búvárszafarikon. Ilyenkor szállásunk is a hajón van és napokat tölthetünk a civilizációtól távol, a Vörös-tenger legszebb és leggazdagabb merülőhelyein. Ráadásul a merülések száma is többszöröse lehet a napi kihajózásénak.

Létezik alternatíva azok számára is, akik nem lelkesednek a hajózásért, ám szeretnének minél többet merülni, minél inkább érintetlen környezetben. A nyűzsgő turistaközpontoktól távol, parti korallzátonyok szomszédságában található ugyanis néhány olyan búvárbázis, amely korlátlan számú parti és motorcsónakos merülést kínál.

Ha időnk és pénztárcánk engedi, választhatunk távolabbi úticélokat is. A legnépszerűbb egzotikus merülőhelyek között megtalálhatók a Karib-tenger szigetei, valamint Thaiföld és Indonézia, de egyre keresettebbek a Maldív-szigeteki, ausztráliai vagy Dél-afrikai utak is. Mexikóban, a Yucatán félszigeten pedig a barlangi búvárkodás kedvelői találnak lenyűgöző barlangrendszereket.

Bármely oktatási rendszer – PADI, Naui, Cmas, SSI, UEF stb - kezdő búvártanfolyamát is válasszuk, a tanfolyamok felépítése alapvetően megegyezik: elméleti oktatás, amely egy teszttel zárul le, uszodai gyakorlatok, végül pedig a nyíltvízi merülések tengerben, vagy valamely hazai bányatóban. A kezdő búvártanfolyam elvégzése után lehetőség van tudásunk elmélyítésére és speciális kiegészítő ismeretek – tökéletes lebegőképesség, hajós merülés, roncsmerülés, éjszakai merülés, vízalatti fotózás-videózás, barlangi búvár, halazonosítás stb. - megszerzésére a továbbképző tanfolyamokon. Újabb szintet jelent a mentőbúvár tanfolyam, amelynek során az ön- és társmentéssel, valamint az elsősegéllyel kapcsolatos magasabb szintű tudást szerezhetjük meg. Ezen szintek elérése és megfelelő gyakorlat megszerzése után - ha igazán elszántak vagyunk, és hivatásként is szeretnénk a búvárkodásra tekinteni - választhatjuk a merülésvezetői, majd az oktatói tanfolyamokat is.

Akik pedig szeretik feszegetni teljesítőképességük határait, azok választhatnak speciális technikai búvár kiegészítő képzéseket is.