Búvártanoda | buvartanoda.hu

EFR élesben

Tanultak használata a való életben… Ennek a pár sornak, amit most írok és meg kell osztanom veletek, ezt a címet tudnám adni. Az írás nem fog tartalmazni semmi féle személyi adatot, konkrét helyszínt, időt és sok más dolgot és nem csak a GDPR miatt, hanem mert….. a végén kiderül.

Tehát X napon jöttem haza Y helyről a Z autópályán. Üres volt és sokan tudják, hogy néha haladósan megyek A pontból B pontba, hiszen az élet egy nagy rohanás… najó néha nem csak azért, de mind ezt úgy, hogy Millió fölötti kilométer van a lábamba, jártam több rutin, teszt és egyéb különböző pályákon, ahol megtanultam bánni a 4 kerekű gépjárművekkel. Egy mondatban: Elég nagy rutinom van ahhoz, hogy felismerjem a bajt, reagáljak különböző helyzetekre. De hogy jön ez a búvárkodáshoz? Az is kiderül.

Szóval mentem mendegéltem az úton, még a telefon kameráját is bekapcsoltam, hogy visszanézzem mekkora csávó vagyok ( de mind ezt gyorsított felvétellel) és egyszer csak egy T típusú autó külső-belső-leálló-belső-külső-belső-leálló-külső sávot, mint a billiárd golyó ment faltól falig. A kamerámat leállítottam, hogy jobban tudjak figyelni és abban a pillanatban az autó  a belső sávból a leállósávon át az árokba, onnan a fának és megállt… Mint említettem, évek a rutin meg a tapasztalat, kellő távolságból figyeltem az eseményeket. Amikor megtörtént ez az ominózus baleset, volt időm megállni, lehúzódni problémamentesen. Ugyebár ha első autók nem állnak meg ilyen helyzetben az cserbenhagyásnak minősül, amit igen keményen büntetnek. De nem csak azért álltam meg mert az első autó voltam, hanem mert vannak olyan papírok a birtokomba, amik miatt kötelességemnek tartottam, hogy megálljak és segítséget nyújtsak, bármilyen formában, legyen az forgalom megállítása, segítség hívása, a balesetett szenvedő személy(ek)nek történő ellátása stb. Ez a papír az EFR Instuctor,  feljogosít arra, hogy mentőbúvárokat is képezzünk, sőt még Gyerek és Csecsemő ellátást is tudunk oktatni igény szerint, nem csak búvároknak, hanem babysittereknek, cégeknek ahol sok alkalmazott van és könnyebben megsérülhetnek eszközöktől és bárkinek akik igényt tartanak arra, hogy megtanulják hogyan kell ellátni egy sérült személyt. (Ez a fajta vizsga NEM egyenlő a vöröskeresztes vizsgával amikor a jogsidat teszed le. Ez sokkal nagyobb és összetettebb!) Visszatérve, megálltam, kiszálltam, mögöttem még egy D típusú autó megállt, benne egy fiatalabb hölgy és úrral. Na most jön a legfontosabb szabály: Állj meg, gondolkodj, cselekedj! Addig nem csinálunk semmit, amíg mi magunk nem vagyunk biztonságban, hiszen ez most morbidnak hangzik, de jobb egy sérült személy, mint kettő. Tehát vészvillogók kirakva, álltak meg az autók stb. így az autós gázolástól már nem kellett tartanom. Rohanás a balesetet szenvedő autóhoz. Még mielőtt foglalkoztam volna az áldozattal, mert lassan kiderült, hogy áldozat és nem sérült, elötte szólítgatva közben, de körbe jártam az autót, hogy nincs e potenciálisan veszélyes forrás, ami engem is megsebesíthetne (ég az autó, közben folyik az üzemanyag stb.). Nem volt ilyen, szóval irány a sofőr (mert szerencsére csak ő volt az autóban). Be volt kötve, a légzsák is kinyílt. ------Innentől lehetnek benne a nyugalom megzavarására utaló tartalmak, szóval aki nem akarja, hagyja ki ezt a részt…. Tehát a légzsák egy igen csúnya sérülést tud okozni az arcszerkezeten. (Szerencsére engem ezek a dolgok annyira de nem érdekelnek.) Talán ez most az előnyömre és más előnyére is vált. Biztonsági öv ki, hátra dönt a vállánál fogva – ez egy lényeges dolog, indok a végén – Légzés ellenőrzés, életjelek figyelése (10mp, pulzust nem keresünk, mert nem vagyunk arra kiképezve, hogy pontosan hol a helye, hol nyomjuk meg stb stb.. attól függetlenül, hogy tudjuk merre találjuk.) És itt hibáztam…Remélem nem olvassa ezt semmilyen szerv, de ha igen eltekint ettől és nem bolygatja a multat. Még mielőtt bármit is csináltam volna, nem mutatkoztam be és mondtam hogy EFR segítség nyújtó vagyok, segíthetek? Mindig meg kell kérdezni. Oktattam már pár EFR-t és mindig mondtam, tanítjuk nekik, hogy igen is kell mondani, kérdezni, mert ha azt mondja, hogy nem akkor nem segíthetünk. Egy eszméletlentől is meg kell kérdezni, ha nem tud válaszolni akkor a „hallgatás=beleegyezés” módszerrel segíthetsz. De ez most nálam elmaradt, ami miatt bajba is kerültem egy pillanatra, de ezt később. Tehát nem sérült, hanem áldozat. Nincs légzés, nincs szívverés. Még mielőtt kitéptem volna az autómobilból, hogy elkezdjem a szívmasszást(CPR), azért megnéztem, hogy nincs e esetleg eltörve a nyaka, vagy a gerincén nem e találok bármi féle deformitást. pár másdperc alatt kitapogatva, semmi, autóból kiszedtem a sofőrt. Lefektetni, légutak ellenőrzése, vért kitörölni belőle, ( menet közben levettem a pólómat mert én nem akartam málnaszörpös lenni) és elkezdeni a szívmasszást, hogy amíg kiérnek a mentők legalább a keringés meglegyen. Eközben a másdik autóból kiszállt urat megkértem hogy azonnal hívja a mentőket, akit ért egy enyhe sokk és nem tudta elmondani, hogy merre vagyunk mi történt stb. így megkértem , hogy hangosítsa ki telefont, majd én közben míg rugózok a mellkason azt is elmondom. De ilyenkor lettem idegbeteg és örülhet más, hogy nem vágtam nyakon, mert oda jött egy hölgy is aki annyira sokkot kapott , hogy el kezdett hisztériázni, sikítani és egyéb idegesítő hangot kiadni, ami amúgy is idegesít, de még a mentősöket sem hallottam rendesen a telefonba az már mindent vitt. Így megkértem, hogy vigyék el szépen sétálni ültessék le, takargassák be meséljenek neki mesét, hogy nyugodjon meg … Persze pontosan azért nem ezt de ha ezt írom az mindenkinek jobb. A legfontosabb dolog: NE TE TEDD LE A TELEFONT, ELÖSSZŐR A MENTŐS!!!!! Mert még ki tudja éppen mit szeretne tudni. Kértem, hogy helikopter jöjjön, de mondták, hogy pár percen belül ott van egy rohammentő. én addig kitartóan a BeeGeest dúdolva magamba (ez csak vicc, most már gyorsabb az ütembe kell) rugóztam az egyik legpuhább csontszerkezeten, a mellkason. Megtanúltam azt, hogy most már befújni szájba-orra nem kötelező, hiszen amennyit nyomnom kell a mellkason (6-7cm), úgy annyi levegő pont cserélődik, hogy kellő oxigént kapjon az agy. Néha megállva pár másodpercre, újra ellenőrizni, hogy nem e indult e újra szív. Nem indult, csinálni újra. Már hallottam a mentők és rendőrség szirénáit. Újra megállni, ellenőrizni. És ekkor megláttam azt, amiért küzdöttem. A mellkas csekélyen, de mozog, szívverést gyengén, de hallani… Na ezt az érzést nem tudom leírni… Nem is akarom, hogy valaki megmondja helyettem, mert akkor ő is járt hasonló szituációba ami nem jó, de akkor sem tudom megfogalmazni…….. Jöttek a mentősök, kérdeztek minden félét, próbáltam mindenre pontosan válaszolni, mikor mi történt mit hogyan mit csináltam mit nem, hirtelen annyi kérdés merült fel én meg válaszoltam mindenre, de ami a legjobb, hogy sokra nem emlékszem. Imádom az agyat.. Hogy ne legyen post-traumas stressz, sok infót törölt. Most már sérült és nem áldozat. És jött a mentős és kézfogás és gratula és ha nem így jártam volna el akkor nem biztos, hogy ők vitték volna el, a rendőrök is megérkeztek, kérdeztek, kézfogás, kihallgatás, kaptam vizet, nyugtattak, mert ekkora jött el az a pillanat, hogy berobbant az adrenalin a szervezetembe… remegtem… nem bírtam beszélni, illetve tudtam de kicsit összefüggéstelenül, hiába koncentráltam. És oda lépett hozzám az egyik mentős és közölte, hogy megmentettem egy ember életét… igazából fel sem fogtam abban a pillanatban, próbáltam emlékezni a pontos lépésekre, hogy mit csináltam, de nem volt meg akkor. Lehet ezt is hívhatom úgy, hogy rutin, vagy ösztön, vagy józanész, vagy akár mind ezek kombinációja.

Nem kell ellenség nekem, vannak barátaim, meséltem nekik és azt mondták, hogy akkor kihúzhatok egy fekete pontot a sok közül… Kössz B+….

Utólag kaptam annyi információt, hogy szívrohama volt a páciensnek… meg azt hogy kb 5-6 bordát simán eltörtem, de inkább 5 törött borda, mint maga az élet.

Tanulságok a végére:

-          Mindig a páciens vállát rázzuk meg, mert az nem támadásnak veszik és szexuális zaklatásért sem jelenthet ezért fel, viszont igen határozott figyelemfelkeltés.

-          Nem mondtam, hogy …. EFR … segíthetek…. megkérdezték a többi tanukat, hogy mondtam e, és azt mondták, hogy nem, - basszák meg…  - utána olvasva és megkérdezve ez így 3-8 évig terjed a bableves mentes üdülőhelyen, azt is leszarják te megmentesz valakit… ezt egy ugyan olyan példa, hogy te vezetsz és okozol egy balesetet és a másik autóba nem kötötte be magát és meghal akkor te vagy hülye és akár te vagy a hibás akár nem te ott csücsülsz.. mert a balfasz nem volt bekötve.  Mindegy, ez az ügy el lett simítva.

Elméletileg, amit mi oktatunk ezaz EFR 2 évig érvényes. Ugyanmár aki nálunk tanult és olvassa és már régebb óta volt mint 2 éve az jöjjön már el egy emlékezet frissítésre és nem, azért mert a kapitalista Rolandnak legyen új hátlebis mellénye, hanem azért mert én gyakrabban végzek EFRt és így is vannak hiányosságok, főleg hasonló szituációkba.

A végére még annyit: Kérdezték, hogy megadhatják e bármi féle elérhetőségemet a páciensnek, mert ilyenkor szeretik megköszönni hála, stb… A válaszom, a rendőrségi papíron szeretnék csak Tanú1 néven szerepelni. Nem várok el se virágot, se némi utalást se mercicsokit, én úgy gondolom, hogy tettem, amit tennem kellett, mint tudásom, mint lélekjelenlétem szerint és ezek után is fogom tenni, amit megtehetek ilyen helyzetekbe!

A végére van egy ehez kapcsolódó viccem:

Egy beteg megy a dokihoz, mondja a doki neki hogy már csak napjai vannak hátra… A beteg sétál szomorú arccal haza fele, egyszer csak látja, hogy egy kisfiú a villamossínen labdázik és jön a villamos és csilingel. Arra gondol, hamár neki mindegy legalább utolsó napjaiban jót cselekszik és megmenti a kisfiút. Le is szúrja, hogy ne játszon a villamos sínen mer veszélyes de azért a nevét még is megkérdezi:

-          Kisfiú, amúgy hogy hívnak, kit mentettem meg utolsó napjaimban

-          Adolfka!

Reméljük nem így lesz…

Dr. Uskó