Nehéz nap lesz! Bár az elefántok még nem ping-pongoznak a fejemben... És mozgatni is tudom a végtagjaimat. Akkor ki az ágyból!

Pakolás. Útálom. Szoba elhagyása. Útálom. Várakozás a transzferre. Útálom. Gábor, akár csak érkezéskor, elkápráztatott „az icipici helyre rengeteg táska bepasszírozása" technikájával. Bevallom, bár érkezéskor már bebizonyította, hogy ez megy neki, én most is kételkedtem. De többé nem teszem! Irány a reptér. Útálom. Sorban állás. Útálom. Repülés. Útálom. Főleg, hogy a reptéri bárban nem tudták mi az a Jager. Így lazító nélkül kellett félelmetes magasságokba emelkednem. Útálom. De minden jónak vége szakad egyszer, így a máltai nyaralásunknak is.

Sebaj! Jövünk még vissza! És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek.

Írta: Kutyik Katinka

Hozzászólások: 0 db

Este a búcsú bulira a marokkói nők által üzemeltetett Chaplin Bárban került sor, amit már jól ismertünk. Kareoki est volt éppen, ami a későbbiekben jelentősséggel bírt, de először még ettünk csigát (köszönjük Gábor), aztán új PADI specialitást dolgoztunk ki, ami Jager-sör névre hallgat, volt ingyen masszázs és bebizonyítottuk azt is, hogy András, a mi CD-nk a legjobb oktató a világon, hiszen Dórival bármilyen feladatot - uszonyhegyen lebegés, maszk ürítés, reduktorkeresés karkörzéses módszerrel - olyan gyönyörű szinkronban mutattunk be a szárazföldön, hogy szem nem maradt szárazon.

Később aztán, mikor a Jager-sör specialitás hatására már elég bátorságot gyűjtöttünk, ellenállhatatlan vágyat éreztünk arra, hogy mi is a színpadra penderüljünk, és csodás hangunkkal kiérdemeljük a máltai őslakosság elragadtatását. Bemelegítettünk a „Fal"-lal, innen egyenes út vezetett New York-ba, amit teljes átéléssel abszolváltunk. Szerintem azóta is sírva várnak vissza minket oda. Mielőtt nyugovóra tértünk volna, még széttört alattunk egy pad, mentségünkre legyen mondva, hogy eleve meg volt már foltozva. Azt hiszem mozgalmas éjszakánk volt.

Írta: Kutyik Katinka

Hozzászólások: 0 db

Hozzászólások: 0 db

Egyre nehezebb felkelni reggel. Még egy picit hadd maradjak ágyban! Még 10 percet, még 5 percet, még... Isten áldja a szundi üzemmód kitalálóját!
Ó, most jut eszembe, hogy ma Gozora megyünk. Hurrrráááááá! Ki az, aki még aludni akar?

Komppal jutottunk át Gozo szigetére. Nem ám akármilyennel! Az „emeletre" lifttel vitték fel az autókat. Lenyűgöző! Az utazás izgalmát főleg az jelentette, hogy megcsodálhattuk az őrtornyot, ahol a Trója című film egy jelenetét forgatták. Most azonban hiába meresztettük a szemünket, egy darab Brad Pitt sem ugrott ki a gyér növényzetből. Bár az is lehet, hogy kiugrott, csak amilyen aprócska szegény, észre sem vettük.

Gozo teljesen más, mint Málta. Az emberek nyugodtak, a rohanó városi forgalomnak és a turistaáradatnak itt nyomát sem találjuk.

Az első utunk a sziget egyik leghíresebb látnivalójához, a Ġgantija neolitikus templomromhoz vezetett. A hatalmas, több tonnás kövek kötőanyag nélkül illeszkednek egymáshoz. Az eredetéről nem sokat tudnak a tudósok, kb. Kr. e. 3600 körül építették az itt élők, ezzel a világ legöregebb építménye, megelőzve az egyiptomi piramisokat. A legenda szerint egy asszony építette egyetlen éjszaka során, úgy hogy közben a bölcsőt ringatta (meg megfőzte a vacsorát, sört vitt a férjének és elmosogatott). Nehéz az asszonyi sors!

De hogy a nehéz férfisorsról is ejtsek néhány szót, elmesélem, hogy meglátogattuk a barlangot, ahol a legenda szerint Kalüpszo nimfa tartotta rettenetes fogságban azt a szegény szerencsétlen Odüsszeuszt. Bár a hős férfi rettentően vágyakozott már haza hű feleségéhez, valahogy mégis úgy esett, hogy rögtön Kalüpszo karjaiba zuhant. Odüsszeusz hét teljes évig volt kénytelen a nimfa szívének fogságában maradni, bár szíve-lelke nem kívánta.

Ez idő alatt, hogy-hogynem Kalüpszo két ikerfiúval ajándékozta meg a görög férfit. Az idő múlásával azonban unatkozva sóvárgott éltető eleme, a tenger illetve otthona iránt, még a felajánlott halhatatlanságot is visszautasította, mert nem volt más vágya, csak hogy végre megláthassa hű asszonyát Ithakában. Istenem! Ez annyira megható! Akkor mára hagyjuk is a nehéz férfisorsot...

A rettenetes melegben már nagyon vártuk, hogy végre vizet érjünk. A merülőhelyhez érve azonban szembesültünk azzal, hogy ez a vágyunk nem teljesíthető olyan egyszerűen. A parkoló és a vízbemeneteli hely közötti távolság a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kicsinek. Mindez persze nehezített körülmények között, lépcsőkön, csúszós sziklákon. De hát ez Gozo egyik leglátványosabb merülési helye, úgyhogy nem térít el szándékunktól semmi erő, főleg, hogy volt egy zuhanyzó, ahol testileg-lelkileg felkészülhettünk az előttünk álló útra. A látvány egyébként is kárpótol mindenért, hiszen a vízbemeneteli hely pont szemben van az Azúr Ablakkal, ami minden Máltáról szóló útikönyv borítóján megtalálható.

A merülést a „Kék lyuk"-ban kezdtük. Ez egy függőleges kör alakú hasadék, aminek kijárata van a nyíltvízre, mellesleg pedig egy barlang van mögötte, amibe visszafelé mi is beúsztunk. Ezt egyébként víz alatti Odüsszeusz barlangnak is hívják. Merülésünk alatt megcsodáltuk az Azúr Ablakon átszűrődő csodás fényjátékot, láttunk hatalmas sügéreket, papagájhalakat. Hatalmas élmény volt a „kémény" nevű képződménybe beúszni, aminek az alja 20 méteren van, egymás után, szinte teljesen függőlegesen felúszva pedig egészen 5 méterre jutottunk. Kicsit megmelegedtünk (jó, jó, csak a saját nevemben beszélek), szóval megmelegedtem, aztán irány vissza. Ezekkel az élményekkel szinte suhantunk vissza a parkolóba. Mit nekünk teljes felszerelés!

A második merülésünkre az innen nem messze található Inland Sea-nél került sor. Ez szintén egy hasadék, egy alagútszerű barlang köti össze a névadó belső tengert a nyíltvízzel. Ez a hasadék folytatódik lent 20 méter mélységig, amin átúszni fantasztikus élmény. Ahogy a sötétből elindulunk a nyílt víz felé és egyre több napfény szűrődik be, újra csak meg kellett állapítanom, hogy a kéknek elképzelhetetlen árnyalatai léteznek.

Merüléseink után nem maradhatott ki a turistáskodás, csónakba ültünk, és megcsodáltuk a víz színe feletti természeti képződményeket is, Gozo kék barlangjait, az Azúr Ablakot tenger felől és a krokodil formájú sziklát. A dolognak az volt az egyetlen szépséghibája, hogy kötelező volt a mentőmellény használata. Árnyékban 40 fok volt, hogy értsétek miért is nem volt ez a kedvünkre való. Persze nem hagyhattuk el anélkül a szigetet, hogy ne néztük volna meg a többi nevezettességet, mint a fővárost, Victoriát, amit a királynő uralkodásának 60. évfordulóján kereszteltek át az eredeti nevéről, ami Rabat volt. A városban megnézte csapatunk kitartó fele a Citadellát, amit körbesétálva csodás kilátás nyílt Gozo szigetére. A kirándulás egy idő után átváltott árnyékkereső küldetésbe, és mint a vámpírok közlekedtünk, nehogy nap érjen bennünket. Persze nem hagyhattuk ki a város katedrálisát sem, aminek érdekessége, hogy nem épült rá kupola. Állítólag elfogyott a pénz.

Lehet akkor is válság volt. Viszont ügyesen megoldották, hogy a lélegzetelállító hatást a hívekben azért elérjék a belső térrel. Egy olasz mester ugyanis olyan, de olyan belső képet pingált a plafonra, bocsánat, mennyezetre, hogy a megtévesztésig azt az illúziót kelti a betérőben, hogy legalábbis a Szt. Péter Bazilikában jár, Rómában. Azt hiszem mi magyarok a "sufnituningjainkkal" labdába sem rúghatnánk Máltán. És amikor már ilyen jól meglátogattunk minden nevezetességet, betértünk egy vendéglátó-ipari egységbe, ahol vendéglátónk, Gábor által már a hét elején beígért gozoi sajtot és bort kóstoltuk meg.

Ennyi élmény után fáradtan értünk haza. Nem tudom aztán este ki mit csinált, mi Dórival a hét és talán életünk egyik legjobb vacsoráját fogyasztottuk el a - most figyeljetek! - máltai, magyar házaspár által üzemeltetett, indiai étteremben. Ha csak rágondolok, összefut a nyál a számban! Köszönjük Andris és Kamilla, hogy felfedtétek előttünk a helyet!

Írta: Kutyik Katinka

Hozzászólások: 0 db

Ma Csirkevárra megyünk. Én mondjuk halakat szeretnék látni, nem csirkéket, de azt mondják jó lesz... Főleg, hogy nem Csirkevár, hanem Cirkewwa.

Kalandos merülésünk volt, főleg a vízbe jutást tekintve. Valóságos medúza invázió volt! Szerintem a Goauldok küldték őket, és ezt mindenki alátámasztotta, aki előző este nálunk vezette le a feszültséget. Sajnos voltak, akik megfutamodtak a medúzáktól, voltak, akik bátran átgázoltak rajtuk, voltak, akik kesztyű felvételével hidalták át a problémát és olyanok is, akik ugyan áthidalták a problémát kesztyű felvételével, de a medúzát azért nagy bátran megfogták. Ezzel nem is lett volna baj, de aztán az arcukat is. Na ez már baj volt. Sajnos voltak, akik sérülésekkel fejezték be ezt a napot, rájuk emlékezzünk most egy perces néma felállással...

Persze nem kockamedúzára kell gondolni, kis ecet, pár perc kellemetlen viszketés, és már el is múlt a hatás.

A merülőhely egyébként egy látványos szakadék része. Található itt néhány barlang és ablak, lehetett bújócskázni, amit meg is tettünk. A fal egyik üregében Madonna szobor is található, ahol mindenki meggyónhatja bűneit, már ha vannak.

Ezen kívül itt található a P29 aknakereső járőrhajó, Málta legfiatalabb roncsa. A P29 a parttól távolabb található, úgyhogy volt úszás a nagy kékségben, és ahogy az már lenni szokott, visszafelé természetesen áramlatban. A roncs mintegy 52 méter hosszú, és a hajócsavarral előre süllyed le, mielőtt végül oldalára fordult volna 37 méter mélyen. Mivel új a roncs, nem túl dús az élővilág, viszont az árbóc nagyon érdekes.

Az este eseményeit homály fedi. Legalábbis én nem tudok visszaemlékezni. Majd megkérdezem Dóritól, neki van-e valamilyen képe, agya valamelyik rejtett zugában.

Írta: Kutyik Katinka

Hozzászólások: 0 db

Ki az ágyból! Ma láthatjuk Málta egyik nevezetességét, a Blue Grottot, vagyis a kék barlangot. Persze nem a barlang kék, hanem a tenger, de az aztán szikrázóan.
Egy pillanatra elállt a lélegzetünk, mikor megláttuk, hogy milyen meredek úton kell lesétálnunk, hogy végre vizet érjünk, de sebaj! Lefelé visznek a súlyok, visszafelé pedig az tartja bennünk a lelket, hogy legalább a palackunk üres lesz.

Itt található az Um El Faroud tankerhajó, melyet 1998-ban süllyesztették el a búvárok számára. A hajó nagy javításon volt a máltai hajójavítóban. Itt a felújítás közben robbanás történt, aminek következtében 9 máltai munkás vesztette életét. Az Um El Faroud súlya 10000 t, hosszúsága 115 méter. A nagy kékségben úsztunk ki a roncshoz, visszafelé mindezt megspékeltük még egy kis áramlattal, amiben társaink voltak a barracudák, amikkel találkoztunk.

A merülések után mi is turistáskodtunk egy kicsit. Természetesen csatlakoztunk azokhoz az ezrekhez, akik megcsodálják a kék barlangot a folyamatosan induló csónakokról. Kapitányunk jó kedvében volt, mert az egyik kisebb barlangban megengedte, hogy csobbanjunk egy rövidkét a kék színek legkülönbözőbb árnyalataiban pompázó tengerben.

Este a Chaplin étteremben ültünk össze egy közös eszmecserére. A helyről tudni kell, hogy vendéglátóink törzshelye, két marokkói nő üzemelteti és jó hideg a Jager és a sör.

Hozzászólások: 0 db

Istenem! Te aztán különösen jó kedvedben voltál, mikor a gyümölcsöket teremtetted. Máltára meg még valami extra zamatot is juttattál. Köszönjük!

Első merülésünk az Anchor öbölben esett meg, amely ideális hely egy check dive-ra, hiszen az alja fokozatosan lejt, a látótávolság tökéletes. A briefinghez pazar hátterünk volt. Az egyik oldalon a halványzöld és mélykék színekben pompázó tenger a másikon, a Popeye öböl apró, színes faviskóival. 1980-ban itt forgatták a Popeye című filmet Robin Williams-sel a főszerepben. A díszletként felépített kunyhókat a forgatás után nem bontották le, így Málta egyik látnivalójává váltak. Mi is megcsodáltuk, készítettünk fotókat minden irányból, aztán irány a víz! Merülünk! Láttunk polipokat, barracudát és sügéreket. A fenéken van egy horgony, ami után Horgony, vagyis Anchor öbölnek is hívják a helyet. Köztünk legyen mondva, hogy szerintem utólag tették oda...

Estére belátogattunk Málta fővárosába, Vallettába. A várost Szent János lovagjai hozták létre, mely akkoriban a kereszténység "végvára" volt. Eredetileg az éppen akkor folyamatban lévő borfesztivál volt a célpontunk, de eltérített bennünket az ágyúdörgés és fegyverropogás hangja, aminek forrását azonnal ki akartuk deríteni. A végeredmény: egy öbölben „tűzijáték" rakétákat lőttek fel, de színük nem volt, csak a füst látszott. A hanghatás volt a lényeg. Miután ezen a felfedezésen is túl voltunk, megcsodáltuk a város csodás barokk épületeit, történelmi nagyjaink szobrait és Vallettát körülvevő erődítményt, igazán autentikusra vettük a figurát. Leültünk a Szent János katedrális előtt lévő vendéglátó-ipari egységben és nyulat ettünk, ami tradicionális máltai étel, végül leöblítettük valódi máltai vörösborral. Szeretek itt lenni!

Írta: Kutyik Katinka

Hozzászólások: 1 db

Szüntelenül kérdések járnak a fejemben. A computerem betettem? Törölköző, fogkefe, fürdőruha nem maradt otthon? De már mindegy. Dugulunk az M0-on, vagyis a Budapest köré épített parkolóban állunk. Csak le ne késsem a gépet!

Utolsó pillanatban érkezem. Csomagok feladva, irány a bár! Repülni jó, de én azért majrézok, szükség van némi lazításra. El is fogyasztom a szokásos adagot az agancsos kólából, de a gép késik. A fene azt a vihart tegnap este! Egy óra, két óra, három... Túl néhány szendvicsen, felesen, Csillagkapun és táskakerülgetésen, később táskavásárláson, csak felszálltunk végre.

Málta. Szikázó napsütés, a frizurám még mindig tart. Egy pillanatra meginog Gáborba - kedves máltai kapcsolatunkba - vetett hitem, mikor meglátom hova kéne bepasszíroznunk a csomagokat. De Gábor bebizonyította, hogy lehetetlen márpedig nincs! Még egy fontos felfedezést tettem, ami meghatározta a hetem programját, mikor nem merülünk. Két gyereket, Dorkát és Bencét a hátsó ülésen. Ezzel az állandó helyem is megvolt a kisbuszban. Bepattantam, még Erzsi is csatlakozott hozzánk és már indulhatott is a rosszalkodás. Abban nagyon jók voltunk!

Szálloda, kipakolás. Aztán mit is csinálhatna hazánk távolba szakadt gyermeke? Hát persze hogy a nyakába veszi a várost ismerkedés céljából. Kis gondolkodás után egy kellemes tengerparti étteremben landoltunk, a vacsoránkat leöblítettük egy tüzes helyi borral. Hmmm!
Aztán tettünk még egy fontos felfedezést. A máltaiak lenyúlták a betűjelünket! Azért jutott nekünk a H, mert az övék lett az M. Ráadásul a rendszámformátumunkat is (betű-betű-betű szám-szám-szám)! Még szerencse, hogy a betűformátumot nem adtuk!

Hozzászólások: 0 db